Előd László búvárfotós
Panoráma fotózás a víz alatt
Lemerülünk a víz alá, szeretnénk megörökíteni a látottakat, hogy eldicsekedhessünk velük a barátoknak, ismerősöknek. Mivel gyakori, hogy akár 360 fokban is ellátunk mindenfelé a víz alatt, hamar felvetődik a gondolat: készítsünk panoráma sorozatot, amit ma már a megfelelő számítógépes program néhány perc alatt egy képpé gyúr.

Víz alatt bonyolultabb fényképezni, mint a szárazföldön. Gondoljunk csak bele: nem a saját megszokott környezetünkben kell elkészítenünk képeinket, ráadásul odalenn a víz alatt tartózkodást lehetővé tevő technikai eszközök tucatjainak is ki vagyunk szolgáltatva. A fényképezőgépünk kezelését tovább nehezíti a vízhatlan tok is, valamint a tény, hogy felvételeinket a vízben lebegve és nem a szilárd talajon állva kell elkészítenünk.  Mégsem a fent említett okok teszik lehetetlenné, (vagy majdnem lehetetlenné) a jó minőségű víz alatti panoráma képek készítését.
  A legnagyobb gond, hogy a víz megszűri a színeket. Már néhány méter után eltűnik a vörös szín, majd a narancs, a sárga, a zöld és az ibolya. Ötven méternyi távolságon túl minden kékesszürke. Milyen panoráma felvétel az, ahol nincsenek színek? Természetesen az ötven méteres látótávolság már eleve ritka a tengerekben, inkább hidegvízű tavakban találkozhatunk ilyen vagy  még nagyobb látótávolsággal. Le kell mondanunk arról, hogy szép színes tájképeket készítsünk a víz alatt? A megoldást jelenthet, ha a felvételünk témája nincs messzebb tőlünk 1-1,5 méternél. Ez sajnos igen ritka, és még mindig lesznek gondjaink!
  Ki kell választanunk, milyen objektívvel készítsük el  képeinket. Az objektív látószögétől függ, hogy milyen portot kell használnunk. A port egy „ablak”, ami kilátást biztosít az objektívnek a vízhatlan tokból. A fénytörés jelensége miatt bizonyos látószög felett objektívünk nem lát ki egy síkfelületű porton (flatport), akármekkora is annak a mérete. A teljes fényvisszaverődés szöge 97 fok, azaz ha ennél többet lát az objektívünk, már dómportot kell használnunk. A dómport nem más, mint egy gömbsüveg alakú ablak. Mindkét portnál találkozunk problémákkal. Síkport használatánál a kép szélein megjelenő életlenség nehezíti életünket, ami a képek későbbi illesztését akár el is lehetetlenítheti. Minél közelebb van objektívünk látószöge a határfokot jelentő kilencvenhetes számhoz, ez az életlenség annál nagyobb  mértékben jelentkezik majd. A dómport esetében pedig enyhe torzulással (görbüléssel) kell számolnunk a képek szélén, ez a jelenség annál jobban fokozódik, minél nagyobb látószöget használunk. Így a szélek összeillesztése megint csak gondot okozhat. Mindkét esetben javíthat az a megoldás, ha már eleve úgy fotózunk, hogy a képek szélét nem vesszük figyelembe és az egymást követő felvételek bőségesen egymásba érnek (pl.: képzeletben négy egyforma részre osztva a képünket, a szélső negyedek megjelennek a mellette levő képeken is).
Talán furcsán hangzik, de a víz alatt is jó szolgálatot tehet az állvány. Gondunk lehet a beszerzéssel, hiszen kimondottan víz alá gyártott állványt, kereslet hiányában nem gyártanak. Azért több lehetőségünk is marad. Ha nem sajnáljuk állványunkat, levihetjük a víz alá és használjuk, míg a só (sós vízben való használat esetén) és a rozsda meg nem eszi. Beszerezhetünk egy alumínium állványt is, de vigyázzunk, hogy az összeillesztő csavarok és az állványfej is bírja a vizet. Sós víz után mindig mossuk le édesvízzel. Ha szilikon olajjal fújjuk be használat előtt, valamivel növeljük az élettartamát, de a merülő helynek viszont nem használ! Természetesen gyárthatunk is állványt akár rozsdamentes acélból, aminek nagy előnye, hogy súlya miatt nem kell még plusz nehezéket ráakasztanunk, hogy stabilan a víz alatt maradjon. Súlyokat kell viszont helyeznünk régi faállványunkra, ha találunk még egyet porosodni a padláson, és ne feledjük impregnálni előtte. Arra mindig figyeljünk, hogy az állvány letámasztásával ne tegyünk tönkre semmit. A „tereprendezést” bízzuk az ott élőkre!
A vakuzásról is feltétlenül kell ejteni néhány szót, hiszen,  mint írtam a víz megszűri a színeket. A megoldást a vaku illetve vakuk használata jelenti. Nagy teljesítményű vakuk használata esetén is tisztában kell lennünk a törvénnyel: már négy méter víz elnyeli a vöröset! Ez azt jelenti, ha a témánk két méterre van gépünktől, már fakóbb lesz a felvételünk, annak ellenére, hogy a vaku megfelelő fénymennyiséget bocsátott ki az expozícióhoz. A fény ugyanis kétszer teszi meg az utat, míg a filmre vagy a CCD-re jut, azaz négy métert halad a vízben! Azon felül, hogy közelebb kell mennünk a témánkhoz, ami minél nagyobb látószögű objektív (lehetőleg kisebb mint 24 mm)  használatát kívánja meg (a kompakt gépek nagyobb részének használatát ez ki is zárja), vigyáznunk kell a vízben lebegő szemcsékre, melyek megcsillanhatnak a rájuk vetülő fény miatt, és ezáltal a víz alatti hóesés effektusát tudják létrehozni. Ezt elkerülendő vakuinkat minél jobban helyezzük oldalra, így a lebegő porszemek oldalról kapják a fényt, amit a szemben lévő objektív, jó fényforrás elhelyezés esetén, nem „lát”. Ez sajnos megint kizárja az olcsóbb gépek vízben való használatát, illetve megköveteli külső, vagy rabszolga vakuk működtetését.. Ilyen esetekben a gép belső vakuját (amely vezérli a rabszolga vakut) gyengítsük le, hogy a képalkotásban ne vegyen részt, épp csak annyit villantson, amennyi elsüti külső vakunkat. Ezt megtehetjük a vaku elé felszerelt füstüveggel, műanyag kis lappal, de akár teljesen le is takarhatjuk, és vékony optikai szállal vezethetjük el fényét a rabszolga vaku fénydiódájához.
  A leírt nehézségek miatt még nem találkoztam jó minőségű panoráma felvétellel a víz alatt. Gyakran láttam viszont montázsokat, melyek nem egy helyen készültek, de kihasználták, hogy víz a vízhez könnyen kapcsolható. Így egy panoráma felvételre kerülhetett akár két delfin, három teknős, egy hajóroncs halrajjal oldalt egy megbúvó cápával. Gyakori a halszem optika használata is, amelynek látószöge a víz alatt is eléri a 170 fokot. Míg ez az optika a szárazföldön általában csak indokolt esetben használható, mivel a kép szélein található tárgyak erőteljesen görbülnek, addig a víz alatt megfelelő képkivágással könnyen és jól használható. Természetesen vigyázni kell, hogy egyenes tárgyak, például hajóroncsnál az árboc, ne kerüljön a kép szélére. Ezzel az objektívvel akár készíthetünk szép panoráma jellegű felvételeket, és még utómunkálatokat sem igényel.
Végül még egy érdekes, nagylátószöggel és dómporttal rendelkező fotósoknak kivitelezhető ötlet. A búvárfotósok nagyon kedvelik az úgynevezett fele-fele képet, ahol a kép felső része a szárazföldet, míg az alsó része a vízben történő eseményeket örökíti meg. Készítsünk mi is hasonló módszerrel egy sorozatot panoráma felvételhez egy öbölben, ahol kis mélység van, jól betűz a víz alá a fény. Ha világos az aljzat, akkor a fénykülönbség nem lesz nagy a két közeg között. Vaku használat nélkül is viszonylag színhelyes képet kapunk. Nyugodtan próbálkozhatunk, hiszen merülni sem kell hozzá és ha sikerül mi leszünk a nap „hősei”.

Sok sikert kívánok!