Előd László búvárfotós
XXVII. PAF Tachov Nemzetközi Búvárfesztivál 2005
A cseh fővárostól több mint száz kilométerre fekvő álmos kis város Tachov ad otthont immáron 27 éve azon videósoknak és fotósoknak akik a víz alatti világ szerelmesei. És miért pont Tachov? Mert ez a hagyomány és itt olcsóbb a szállás mint Prágában – kapjuk azonnal a választ a lelkes cseh merülőktől. Szponzor ott sem lenne több, itt pedig lehet könnyen parkolni és akár tizenhét euróért szállást kapni reggelivel – folytatják, majd a hirtelen megszólaló csengőszóra felpattannak hideg sörük mellől és sietve távoznak a mozi terem felé. Folytatódnak az amatőr és profi filmek vetítései.

   Közel száz alkotó filmjét, fotóját tekintheti meg a tisztelt látogató négy nap alatt mindössze kétszáz koronáért. A bejáratnál már lehet keresni az ismerős neveket egy méretes táblán, ahol minden művész fotója is látható. Minden kategóriában hirdetnek közönségdíjas alkotást is, így mi sem tudunk belépni a vetítő helységbe anélkül, hogy kezünkbe ne nyomnák az aktuális szavazólapot. A kicsit kemény és erőteljesen megviselt székeken egy picit még mocorgunk, keressük a kényelmes pózt, majd néhány pillanat múlva belefeledkezünk a kék óceánok és tengerek világába.
   Az egyik film a bálnák életét mutatja be. Végignézhetjük, ahogy bálnamama vigyáz bálnabébire és láthatjuk ahogy -a külső szemlélő számára- gondtalan életüket élik. Hirtelen egy hajó közeledik és a következő másodpercben a tenger színe vérvörössé válik. A hajón lévő emberek izgatott kiabálása sem tudja túlharsogni bálnamama fájdalmát és kicsinye sírását amint az egyik szigony pontosan talál. A film kontrasztjaként a nézőtéren hirtelen néma, döbbent csend lesz. Közben egy a filmben látható gyönyörű női szempár és egy festőecset hirtelen megremeg. Egy festéktől kékre változott vizes pohár lassan el kezd dőlni, majd végleg megadva magát a gravitációnak tartalmát kiüríti az asztalra. A bálna sorsa beteljesedik. Újra a női szempárt majd az ecsetet láthatjuk. A közeli snitt lassan nyit és láthatjuk, hogy az ecset a lány szájában van. Egy végtagok nélküli lány festi képeit a tengerről, az életről, a szabadságról. 
   Nedves szemekkel távozunk és hunyorogva indulunk lazítani egy kis sétára a városba. Néhány óra és három ehetetlen pizza után rossz szájízzel, de édes reményekkel térünk vissza megtekinteni a diaportfolió kategóriát. Belga, olasz, német, szlovák, cseh és magyar versenyzők felvételei következnek bő félórában. Denis Palbiani a nagy ellenfél Olaszországból. Fantasztikus fotói vannak mind édesvízben mind a tengerből. Hirtelen úgy érezzük a fődíj elúszott. Bánatunkban elmegyünk egy cseh búvárfotós kiállítás megnyitójára. Ladislav Smelik legjobb felvételeit mutatja be a közeli múzeumban. A csehek egymás vállát veregetik, láthatólag mindegyik elégedett a felvételekkel. Mi kuncogva távozunk. Várjuk a holnap estét, a gálát.
    El is röppen az idő és néhány Campari-narancs cocktaillal megerősítve lelkünket már ülünk is le egy asztalhoz másnap este. Táncosok, színészek, akrobaták szórakoztatnak bennünket, miközben mi legjobban Roberten a cseh műsorvezetőn vigyorgunk aki lelkesen magyaráz saját nyelvén amiből egy szót sem értünk. Végre valaki szól neki, hogy mondja angolul. De már nem kell, minden nyelven érthető amit mutat. Az első helyen portfolió kategóriában ugyanúgy mint tavaly sikerűl megszereznem az első helyet. Szegény Palbiani pedig érdemtelenül csak harmadik lesz, mert a szervezők csak betolták egyik fotósukat az ezüst színű helyre. Nem vitatkozunk, élvezzük tovább a műsort és emelgetjük a pezsgős poharakat amíg ki nem ürülnek a palackok.

                Eredmények: www.paftachov.cz