Előd László búvárfotós
Merüljünk Soltán!
A Splitből komppal megközelíthető kis szigetet nagyon megszeretjük, ha nem vágyunk tolongó turistaáradatra, csecsebecséjüket árusító helyi piacosokra és mindazokra a dolgokra, melyek a felkapott és közkedvelt nyaralóhelyekre oly jellemzőek. Ne ijedjünk meg a bő 700 km-es úttól, ha igazi kikapcsolódásról, nyugalomról álmodozunk. Itt részünk lehet ebben, hiszen a szigeten mindössze öt kis település húzza meg magát, otthont adva az őslakosoknak és az ide vetődő vándoroknak.
A nyugati oldalon található Maslenica. Fürdőhellyel, szállodával, kempinggel és a kis hajók számára horgonyzóhellyel várja vendégeit. A spliti komp Rogacra visz bennünket, ami Solta északi, tehát a szárazföld felé eső részén van. Innen Grohotén keresztülhajtva, először Necujam felé kanyarodhatnánk, de végcélunk most Stomorska, az ötödik kis falu. Itt található a sziget egyetlen búvárbázisa, ahol feltöltik palackjainkat, és hajóval kivisznek bennünket a merülő-helyekre. Már az elején tisztázzuk a szállást is adó bázis vezetőjével, hogy fotósok vagyunk és csak a legszebb, legérdekesebb helyekre vagyunk kíváncsiak, és kevés időnk van, mert egy hét múlva már tovább szeretnénk menni a közeli Korcula szigetére. Természetesen tíz nap lesz az itt-tartózkodásból, mert Leo, kérésünket maximálisan figyelembe véve, szebbnél szebb barlangokba és roncsokhoz visz el bennünket. Kiderül, hogy hajóval két percre, 23 méter mélyen fekszik egy halászhajó, amit a horvát roncstérkép sem jelöl! Brac szigete felé közeledve hever egy másik roncs is az aljzaton, igaz ez mélyen, 45 méteren. Barlangokból bőséggel válogathatunk, hiszen Solta déli partja meredeken zuhan le nagy mélységekbe, így falak és üregek szinte egymást váltogatják. A következő nevek sorakoznak a merülési térképen: Church cave, Mary Grotta, Canyoncave, Cave with yellow flower, nem csoda, hogy alig várjuk a másnapot, amikor kameráinkkal felfedezőútra indulhatunk a kék mélységbe.
Ribolovac. Roncs 23 méter mélyen, amit 2 évvel ezelőtt 20000 dollárért a stomorskai kikötőből húztak ki és dobtak le a település keleti végénél. Még a háború alatt süllyedt el, miután évekig nem használták, és a szivattyúk felmondták a szolgálatot. Első utunk természetesen ide vezetett. Ismertük a hajót, 2 évvel korábban még félig elsüllyedve láttuk a kikötőben, sőt külön engedéllyel, amit Leo intézett nekünk, megmerültük. De a kikötői víz zavaros az igényes fotósnak, ezért most abban reménykedtünk, hogy a hajó új pihenőhelye kristálytiszta vízzel kényeztet el bennünket. Nem csalódtunk! Lassan közelítettük meg az elsüllyedt hajó helyét, csónakunkból pásztáztuk a vizet, mígnem felsejlett a roncs körvonala. Gyors horgonyvetés kicsit távolabb, nehogy a kötél belelógjon a képbe, majd öltözködés, szerelés, és már a vízben is voltunk. Végre merülünk, szakadt fel belőlünk a sóhaj, méghozzá olyan roncsnál, amit csak nagyon kevesen ismernek. A tiszta vízben - zavaró búvárok nélkül, akik csak belelógnának a képbe - dolgozhatunk. Ez minden fotós álma. Első merülésünkön a 35 méter hosszú hajót, a 20-25 méteres látótávolságnak köszönhetően, teljes terjedelmében is láthattuk. Soha többet nem volt ilyen tiszta a víz, bár később sem panaszkodhattunk. Körbeúsztuk, kerestük fotogén részeit, pillanatokon belül magunkénak éreztük. A látvány annyira elragadott bennünket, hogy csak az utolsó pillanatban vettük észre: horgonykötelünk, vele hajónk lassan eltávolodik. A talaj itt homokos és erőteljesen lejt, a horgony nem tud megkapaszkodni, ezért feljebb, a part felé érdemes horgonyozni, vagy a roncshoz kell kötni a hajókötelet. Sajnos, mire végeztünk hajónk megfogásával, levegőnk is megcsappant, így csak gyors búcsúpillantást vethettünk a roncsra, és már emelkedtünk is fel. De tudtuk: az elkövetkezendő napokban még visszatérünk ide, nem is egyszer.
Church cave: A szomszédos Brac sziget délkeleti oldalán található a Lucice-öbölben. Ha valaki ismeri Ivana Ostoic Búvárkodjon Horvátországban című könyvét, akkor ott is megtalálja e barlang leírását. Búvárlámpa nélkül neki se vágjunk a merülésnek - bár a kijárat a barlang tetején van, aminek a kékségét mindig látjuk -, mert bent az üregben már 10 méter mélyen is sötét van. 4 méteres mélységben, két nagyobb lyukon kényelmesen bejuthatunk. 42 méter mélyre tudunk ereszkedni a gömbalakra emlékeztető barlangban. A látótávolság mindig nagyon jó, csak a fenéken könnyű felverni az iszapot. Érdemes körbe-körbe úszni és a barlang falát végigvizslatni. Figyeljünk egymásra: csalóka a kevésbé érzékelhető nagyobb mélység.
Marie Grotta: Leóval megegyeztünk minden hely nevében, így egyértelmű. E barlang felfedezőjéről, bázisvezetőnk német feleségéről kapta nevét. Piramis alakú bejáraton, 20 méter mélyen juthatunk be, majd egy elkeskenyedett, kanyonszerű folyóson haladunk tovább, mígnem egy kürtőbe érünk. Ez vezet fel a 8 méteren található kijárathoz. A kürtőben lassan felfelé úszva languszták tucatjaival szemeztünk. Úgy éreztem, kajánul kinevetnek, mert nem a megfelelő optikával buktam a víz alá, így nem örökíthetem meg őket. „Most az egyszer megúsztátok, de jövőre címlapfotó lesz belőletek!” - ígértem meg magamnak.
Canyoncave: A furcsa elnevezés arra utal, hogy kis mélységben látványos üreg, míg közvetlenül mellette egy függőleges, 20 méteres mélységig ereszkedő „cső-hasadék” található itt. Nagylátószögű felvételek és makrózók kedvenc helye ez, nem a mélymerülőké. A hasadék elég szűk, kényelmesen csak egy búvár fér el benne, nyitott oldalán társunk kényelmesen tudja követni merülésünket. Miután kinézelődtük magunkat, megcsodáltuk az élővilágot, az ajakoshalakat, kardinálishalakat, kis sziklahalakat, langusztákat, cserélhetünk társunkkal, majd a felszínen megbeszélhetjük: ki mit látott vagy éppen nem vett észre.
Cave with yellow flower: Hajóval a legtávolabbi barlang, légvonalban a legközelebbi a bázistól, pont a sziget túlsó oldalán található. A sárga virágok természetesen sárga gorgóniák, melyek benépesítik a barlang bejáratát. Itt végre könnyű horgonyozni. A déli part többi helyén a nagy mélység és az erős hullámzás miatt általában nem lehet horgonyt vetni. Ezért ott a hajó a meredek sziklafalaktól távolabb figyeli és várja a merülés végét, majd meglátván a part mentén feljövő búvárokat, értük megy. Az üreg 15 méter mélyen kezdődik, jócskán be lehet úszni a szárazföld alá, így a lámpa itt is nagy hasznunkra válik. A barlangból kitekintve a gorgóniák fekete kontrasztja határolja a nagy kékséget. A nyílt víz felé úszva egy szép falat tekinthetünk meg. Sajnos itt csak egyszer voltunk. Idő hiányában egyszerre merültünk, zavarva egymást a képek készítésében. Ráadásul egymással ellentétes utasítást adtunk a modelleknek, míg egyikünk lejjebb rendelte őket, addig másikunk közelebb és feljebb. Így a jó képek készítésének lehetőségét is elszalasztottuk. A végén mi, fotósok megállapítottuk: természetesen a modellek a hibásak, nem mi!
Folytathatnánk még a sort olyan helyekkel, mint a szív alakú Heartcave üreg, melyet mi neveztünk el, vagy mélymerülőknek, a falak szerelmeseinek Stracinska. A fantasztikus látványt nyújtó halfarmon a tengerbe beeresztett hálókban nyüzsögnek a halak, sikerült merülnünk és fantasztikus felvételeket készítenünk, amíg a főnök meg nem tudta. Garantáltan friss halat vásárolhatunk itt. De nem folytatjuk, hanem inkább ajánljuk: nézzék meg személyesen!