Előd László búvárfotós
Előd László képeihez - Vasas Roberta verse
Előd László képeihez - A víz mélyén
Láttam csodálatos képeket állatokról, tengeri növényekről.
Láttam elképesztő fotót a csodálatos kék tengerről!
Hihetetlen! Szinte alig hittem el!
Azt képzeltem álom, s valaki végre ébresszen fel!
De nem! Nem káprázott a szemem! Ez valóság,
nem pedig egy elképzelt álomvilág!
 
Láttam a "csoda" barlangot! Lenn, mélyen mily nagy a sötétség!
Mint egy börtön...de felülről tör a fény, a reménység!
Akkor úgy éreztem, mintha egy rab lennék a mélyben
egyedül az a csodás fény a remény a kegyetlen sötétségben!
 
Ezek a fotók elvittek engem a víz mélyére!
Hol a nyugalmas, hol a rémisztő kékségbe!
Láttam magam körül pompázó színeket,
aranyos állatkákat, vízi növényeket!
Mégis legjobban egy halászhajó roncsa tetszett...
mert rejtélyes, izgalmas...vajon mikor, miért süllyedhetett?
 
Mikor megpillantottam a roncsról a képet,
végre megértettem az egészet!!!
Hogy miért jön elő egyfajta vadászösztön, vadászérzet...
Kihozták belőlem is ezek az izgalmas rejtélyek!
 
Milyen elragadtató lehet a lenti nyugalom,
vagy a hirtelen riadalom!
Bár az én szenvedélyem nem a fényképezés, búvárkodás,
hanem a látvány, érzelem, indulat rímbe faragása, a versírás.
S az is igaz, csupán fényképen láttam ezt a csodát,
én emlékezni fogok rá egy életen át!