Előd László búvárfotós
X.Búvárfotós Világbajnokság - Spanyolország
Hát ez nem úgy sikerült... Pedig készültünk az Adrián és nagyon elégedettek voltunk magunkkal. Két tapasztalt „öreg” búvárfotós modell, két nagyon jó fotós (Laci és Zsolt), mi bajunk lehet?! Például, hogy vannak nálunk jobb fotósok is.
De ne szaladjunk ennyire előre. Négy nappal a verseny előtt indultunk Józsi kocsijával, amibe a négy búvárfelszerelés, négy fotófelszerelés a tetőbox ellenére is csak erőszakkal fért be. És ekkor még nem tudtuk, hogy ötödik társunk is akad az úton: a sípoló ember, aki a tetőcsomagtartóban utazott és százhúsz felett rázendített. Ha Józsi vezetett, nem is volt gond, de úgy valahol a Pó síkság szépségét csodálhatnánk még ma is. Rövid megálló egy benzitkútnál, jó lehetőség adott, -táskás szemeire és magas vércukrára hivatkozva- a slusszkulcs megszerzésére. Így sikerült az 1900 kilométert két nap alatt megtennünk. L’Estartit világbajnokságot hirdető zászlók sorával és zuhogó esővel fogadott minket. A szálloda halljában, neoprén ruhában ténfergő búvárok és a hatalmas HP felirat (Hotel Panoráma) jelezte: megérkeztünk. Az apróra szerelt fotós felszerelések rendberakása jó pár órás elfoglaltságot adott, készülni kellett a másnapi merülésekre. Rövid angolul tartott eligazítás után, megkérdeztük mi is lesz a holnapi program. Újabb angol eligazítás után, kétségekkel küzdve adtuk meg magunkat az ágynak. A zuhanyzó ezen az estén száraz maradt. A vasárnap reggel napsütéssel köszöntette a magyar csapatot. A hallban szétszórt tokozott gépek tömegén átbukdácsolva, az izgalomtól kialvatlan szemekkel közelítettük meg az utánfutóval felszerelt kisbuszokat. Néhány perc múlva a yacht kikötőben horgonyzó búvárhajók előtt fékeztünk le. Alig fél óránk volt, hogy helyet szerezzünk magunknak a fotósoktól hemzsegő, kicsit túlzsúfolt hajón, és összeszereljük a merüléshez szükséges dolgainkat, mielőtt elindultunk volna célunk a Medes szigetek felé. A Medes szigetek természetvédelmi terület, aminek vízfeletti része 21,5 hektárt foglal el, de a teljes védettség 418 hektárnyi területre vonatkozik. Ez meg is látszott a flórán és faunán. Víz alatt hihetetlen halgazdagság és változatosság fogadott minket, sajnos rossz látótávolsággal, az elmúlt napokban tomboló tornádószerű szélviharnak köszönhetően. Nemcsak a méteres sügérek vártak bennünket rezignáltan, hanem ez a viselkedés jellemző volt mindegyik halfajra. Már sekélyebb vizekben is két színben pompázó gorgóniák éhes polipocskái szűrték a planktonokban gazdag vizet. Naponta kettőt merültünk. Utána rohantunk a helyi laborba, diát hívatni, bevásárolni, nassolni, aludni majd vissza a laborba este kilenc óra körül. Így telt az első három napunk a verseny helyszínén, és elkezdődött a világbajnokság. - Emlékszel Laci, hogy az ünnepélyes megnyitón ki vitte be a magyar zászlót? - Nem. Mert lemaradtunk róla a szervezők hibájából, akik elhúzták a regisztrációt. Bár előre megkérdeztük, mire lesz szükségünk, mégis külön-külön kellett fordulnunk, előbb a pénzzel, majd a filmmel végül az orvosi papírokkal. De te ezt végig aludtad! Bezzeg a megnyitón annál frissebb voltál! - Mire gondolsz? - Segítek. Az egyik osztrák fotós, a Werner Thiele modelljére, Natalira. - Igen, ővele Marseille-ben ismerkedtem meg az előző vb-n. Te is láthattad, hogy milyen attraktív és kedves lány. Meglepett, hogy itt volt, mert annak idején kijelentette, hogy Wernerrel többet nem fotózik. Örültem, hogy megváltoztatta a véleményét. Nyerni jöttek. Nyertek is a modelles nagy látószögű kategóriában. - Szerencséjük is volt. Amikor én fotóztam a gorgóniámat, az sajnos zárva volt. A kép jól sikerült, de nem került be az első tízbe, pedig reménykedtünk benne. - Igen, én is láttam azt a korallt, sőt az edzés napon fotóztam is (akkor is zárva volt) ezért nem foglalkoztam vele. Nem gondoltam, hogy te megpróbálod. Éreztem, hogy a zsűri nem fogja értékelni, a becsukódott korallokat. - Nem volt elég időm új témát keresni. Szerinted elég öt témára négy merülés, négy tekercs diával? - Szerintem nekünk most nem volt elég, de ismerünk olyat, akinek igen. Biztos emlékszel a norvég srácra, Espenre, akinek 30 évesen több mint 1600 fotós merülése van az Északi-tengerben. Hetente ötöt merül, munka után a haverokkal. Ő már az első versenymerülés után kijelentette, hogy négy témával készen van!! - Én az első merülésemen elvesztettem a korallom, és 25 percig kerestem a Józsival, a rossz, alig hét méteres látótávolság miatt. - Nekem ott volt a helyén a rák, amit szerettem volna fotózni, de hiába csináltam meg amit akartam, kevés volt a tízbe kerüléshez. De a te rákod jobban sikerült. - Igen, kilencedik lettem vele a makró kategóriában egy szlovén lány előtt. Ugyanúgy, ahogy te a hal kategóriában. Pedig végezhettél volna előkelőbb helyen is, ha a kis piros halad első szeme élesebb. - Az a piros hal! Azóta is bosszant, hiszen egy milliméteren múlott! A sárga halat adtam be, ami szintén jól sikerült, de a másik egy klasszissal jobb lett volna. Egy milliméter! - Nekem is jól jött volna még néhány milliméter! A ruhám vastagságára gondolok. Emlékszel a szagára merülések után? - Lehet azt elfelejteni? Mondtam én neked, hogy száraz ruha kell egy fotósnak! Én csak kibújtam belőle, és máris felöltözve néztem a szerencsétlenkedésedet. - Igen, sokat számított volna. Talán négy merülésből nem fogyott volna el négyszer a levegőm, és nem remegett volna a vacogástól a gép a kezemben. Kilencven percet nem bírtam ki a 19-20 fokos vízben, hiába a tizenöt literes palack. - Láttalak benneteket a Józsival, érdekes volt, ahogy az oktopuszáról fotóztál. - Amikor murénát fotóztam egy repedésben, nem ért el odáig az oktopusza, így nagy levegőt véve belőle, fél perceket tudtam komponálni, majd vissza kellett térnem az éltető csutorához. Így nehéz elkészíteni egy világbajnoki képet. - Sőt, rizikós is, meg egy kicsit szabálytalan is. De megtettél mindent a győzelem érdekében. - Te is Feri bácsival, aki cipelte a palackodat és szerelte a felszerelésed, amikor kiugrott a derekad. - Feri bácsi nem csak nagyon jó búvár, hanem igaz barát is. - Jó kis csapat volt a miénk! Szívesen mennék veletek együtt máskor is merülni. - Akár a következő világbajnokságon!